Orlovszky Géza

Nekrológ

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete megrendülten tudatja, hogy 2017. június 11-én, életének 57. évében váratlan hirtelenséggel elhunyt dr. Orlovszky Géza, az Intézet Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezető docense, a Bölcsészettudományi Kar volt tudományos dékánhelyettese.

Orlovszky Géza 1960-ban született Budapesten, középfokú tanulmányait az egykori Fürst Sándor (ma Balassi Bálint) Gimnáziumban végezte. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1985-ben végzett magyar–történelem szakos tanárként, ezt követően az MTA Irodalomtudományi Intézetében volt tudományos ösztöndíjas, majd az Országos Széchényi Könyvtárban, a Régi Magyarországi Nyomtatványok szerkesztőségében tudományos kutató. 1996-tól lett az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének oktatója, 1998-tól adjunktusként, 2003-tól egyetemi docensként, majd tanszékvezetőként.

Kutatásaiban és oktatási tevékenységében mestere, Kovács Sándor Iván örökösének vallotta magát; a 17–18. századi magyar irodalom feltárásának és értelmezésének szentelte életét. Már egyetemi tanulmányaitól fogva a Zrínyi-kutatásnak köteleződött el: nagy műve a költő Zrínyi Miklós Adriai tengernek Syrenaia című kötetének kritikai szövegkiadása volt, amelyen hosszú ideje dolgozott, és végül 2016-ben jelent meg nyomtatásban. Másik jelentős munkája, a „Magyar irodalom történetei” (2007) barokk kori fejezeteinek szerkesztése is a 17. századhoz kötötte őt leginkább.

Kutatásai mellett mindig rendkívül fontosnak tartotta az egyetemi közéletben való szerepvállalást, és állhatatosan szolgálta az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az Intézet és a Tanszék ügyét. Az egyetemi kreditrendszer bevezetésekor, majd a BA és MA képzések megindításakor is kitartóan részt vett az új képzési rendszer kialakításában. 2009-től éveken át dékánhelyettesként irányította a Kar tudományos és kutatásszervezési ügyeit.

Tragikusan hirtelen történt távozása fájó hiányt hagy maga után. „Véletlen halál, ki reánk őrt áll” – írta egykor Balassi Bálint. „Véletlen” azért is, mert nem számíthatunk rá előre, de azért is, mert értelmünkkel nem felfogható, elgondolhatatlan. Géza az utóbbi években már kevesebb közéleti szerepet vállalt, nyugalmasabban próbált élni, bár aggodalommal és nyugtalansággal töltötték el az egyetemi élet újabb fejleményei. Reméljük, hogy a keresett béke kíséri el további útján.

A halálhírt az Intézet itt közölte.