Bengi László, Elbeszélt halál: Kosztolányi-tanulmányok

Az Elbeszélt halál egymással szoros összefüggésben láttatja Kosztolányi Dezső szépprózáját és esszéit. A kötet első két írása Kosztolányi utazással kapcsolatos beszámolóit veszi górcső alá, illetve azokat az Esti Kornél-történeteket értelmezi, amelyekben az utazás kitüntetett szerephez jut. A könyv második része az Aranysárkány keletkezés-, motívum- és befogadástörténeti vonatkozásait helyezi középpontba: célja egy olyan komplex kép kialakítása a regényről, amely az értelmezés során egyaránt mozgósítani tudja a kritikai kiadás által föltárt és annak műfaján túlmutató kutatási eredményeket. Az utolsó tanulmányok Kosztolányi életműnek arra a szeletére összpontosítanak, amelyet az újságírás és a tudós értekezés határán állva, kettős kötődéséből fakadóan mindmáig kihívást jelentő gondolati gazdagság jellemez.

Az író kora természettudományos haladását olyan kihívásnak tartotta, amely őt szemléletmódjának megújítására, újragondolására ösztönözte, s egy szövegközpontú irodalomfölfogás alapvetéséig vezette, miközben a szépírás rejtélyességének, a lelki folyamatok részleges fölfejthetőségének, a nyelv működésének és az identitás egyéni és közösségi kihívásainak tapasztalata az olvasás folyamatának fölértékelését vonta maga után.