Bengi László és Vörös István (szerk.): Séta közben. Tanulmányok Mándy Iván életművéről

Nem szabad, hogy tétlenségen érjenek. Hogy rajtakapjanak, amikor megállok az utcán, és csak úgy bámészkodom. Vagy éppen leülök egy padra, és csak úgy belebámulok a levegőbe. Egy árnyék vetődik elém. Ráérünk? Ennyi időnk van?

Sétálok. Ez a legnagyobb bűn. A séta. Hogy valaki csak úgy elindul sétálni.

Séta... sétány. Kiveszett, elfelejtett szavak. Meg az, hogy valaha... meg régen... Bűnös szavak. Megbélyegzett szavak.

Elmosódott, alig olvasható bejegyzés:

Hámán u. 10. 5-ös busz.

Virágárok után.

Ki lakott a Hámán utcában? Talán egy öreg író. Én mindenesetre meglátogattam. Felszálltam az 5-ös buszra, és meglátogattam. A busz befogadott. Leülhettem. Nézhettem az útitársaimat. Mikor akadok bele egy tekintetbe? Egy olyan éber, figyelő...

(Mándy Iván: Szürke notesz)

A tanulmányok szerzői:

Hózsa Éva
Vörös István
Györffy Miklós
Bengi László
Schein Gábor
Osztroluczky Sarolta
Gintli Tibor
Kányádi András
N. Tóth Anikó
Szirák Péter
Fodor Péter
Kosztolánczy Tibor
Rónay László
Papp Ágnes Klára
Szávai Dorottya

Mándy Iván 1972-es levelei feleségének, dr Simon Juditnak (közreadja: Darvasi Ferenc)