Józan Ildikó (szerk.), Kosztolányi Dezső, Spanyol műfordítások

Kosztolányi Dezső életében spanyol műfordításai közül mindössze egy verses drámafordítás és négy versfordítás jelent meg kötetben. A Modern Költők 1921-ben megjelent második, bővített kiadása után készített több tucat spanyol versfordítását csak folyóiratokban közölte a szerző, hasonlóan két prózafordításához. A most megjelent kötet Kosztolányi valamennyi, spanyol nyelvből készített átültetését egybegyűjti, s bemutatja a fordítások feltételezett forrásául szolgáló spanyol szövegeket is. A spanyol műfordítások Kosztolányi versfordítói tevékenységének egyfajta hosszmetszeteként szemlélhetők. Jól reprezentálják Kosztolányi idegen nyelvű irodalmak felé mutatott, elsőre felületesnek tetsző, ám kitűnő érzékről tanúskodó érdeklődését, műfordítói poétikáját. Hosszmetszetként szemlélhetők a spanyol nyelvből készült fordítások tágabb értelemben is: a közgyűjteményekben megtalált, korábban lappangó kéziratok (köztük a hiánytalan, és jelentős terjedelmű Calderón-drámafordítás), a folyóiratokban felfedezett szövegváltozatok és kötetben korábban meg nem jelent Kosztolányinak tulajdonítható szövegek és a fordításokkal kapcsolatba hozható cikkek a Kosztolányi-szövegvilág működésének mintegy kicsinyített másaként mutatkoznak meg. A kötet tehát nemcsak az eddig részben és korlátozottan hozzáférhető kiadásoknál ad pontosabb képet Kosztolányi spanyol műfordításairól, hanem a bevezető tanulmány révén műfordítói elveit és szövegalkotási módszereit is újszerű megvilágításba helyezi.