Kelevéz Ágnes és Lengyel Imre Zsolt (szerk.): "...ki mit lát belőle" Nézőpontok Babits lírájának értelmezéséhez. MIT-konferenciák 4. 2017.

Mert miben áll a költő mestersége? Talán valami új gondolatok termelésében, érdekes lelki tatalom kifejezésében, bölcs eszmék és mély érzések közlésében? Szó sincs róla. A legbölcsebb eszmékből rossz vers lehet. Mély érzésekből gyermeteg zengemény fakadhat. Viszont ezerszer megírt közhelyek ismétlése adht remekművet. [...]

Akkor hát mi teszi a vers értékét? Azt kellene hinni, hogy maga a röpülés, a forma; vannak is, akik erre esküsznek. ezek szerint a tartalom mellékes, minden a megcsinálás: az ívelés tökéletessége, szavak zenéje, rímek és ritmusok játéka. Azonban ez sem igaz; sőt gyakran épp ellenkezőleg, a szép szavak, a kifogástalanul csengő rímek rontják el és ütik agyon a verset. Egy kicsit hanyagabb kifejezés, egy kicsit rosszabb rímek megmenthették volna. Nincsen itt kibúvó, mindenképp beleesünk a paradoxonba. Még azt sem lehet mondani, hogy a forma és tartalom összhangjában volna titok. Hiszen nemegyszer épp az az ellentét bűvül el, amit öntudatlan érzünk a forma és tartalom között.

Egyszóval, titokzatos mesterség.

(Babits Mihály: A titokzatos mesterség)

A konferencián előadtak:

• Tverdota György
• Dobos István
• Lengyel Imre Zsolt
• Boka László
• Szénási Zoltán
• Bartal Mária
• Fráter Zoltán
• Angyalosi Gergely
• Schein Gábor
• Kányádi András
• Gintli Tibor
• Visy Beatrix
• Kelevéz Ágnes
• Buda Attila
• Sipos Lajos
• Sebők Melinda