Kosztolányi Dezső, Pacsirta, a francia kéziratot sajtó alá rendezte Józan Ildikó

A munka magába foglalja a regény fönnmaradt, ám igen töredékes kéziratának átírását, két korabeli folyóiratban – e megjelenéskor éppen kilencven éve – közölt legkorábbi nyomtatott szövegváltozatait, valamint az egyetlen, még a szerző életében megjelent kötet szövegét, melyet a kiadás az ultima manus elve alapján főszövegnek tekint. Továbbá szemelvényeket közöl a regény francia fordításának fogalmazványtöredékéből is, melyet hihetőleg maga a szerző készített.

Miben különbözik e könyv a regény eddigi kiadásaitól? »A hegyhez olyan közel vagyunk, hogy semmit sem látunk már belőle« – Kosztolányi szavai csak részben lehetnének érvényesek e kötetre. A Pacsirta ebben a formában olvasója igénye szerint szemlélhető közelebbről vagy távolabbról. Kritikai kiadása, ha tetszik, messzelátóként és nagyítóként is használható. Az egy-egy szót érintő szerzői változtatás éppoly jól nyomon követhető benne, ahogy a regénynek az életműben és a magyar irodalomban elfoglalt helye. A kötet ezért kevésbé első olvasókra, mint inkább újraolvasókra számít, hiszen nem csupán a sárszegi vénlány történetét közli – szándéka szerint annak filológiailag legtisztább állapotában –, de egyidejűleg e történet történetét is kínálja.