Kötetbemutató: Az organikus jelenlét poétikája / Az élet lármája
A Prae Kiadó gondozásában megjelent könyvek natúra és kultúra, biosz és zoé, organikus és közvetített viszonyát járják körül különböző kontextusokban. Kollégáink közül Mezei Gábor mellett a tanulmánykötetben Bengi László, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, Lénárt Tamás, Mezei Gábor, Molnár Gábor Tamás, Simon Attila és Vincze Richárd írását olvashatják.
A könyvekről kerekasztal-beszélgetés keretei között Fodor Péter, Mezei Gábor, Nagy Csilla és Simon Attila beszélgetnek majd. Az eseményen a kötetek kedvezményes áron megvásárolhatók.
Időpont: 2024. február 7. 18 óra
Helyszín: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Kari Tanácsterem (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A)
Idézet a Prae Kiadó és az Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport által közzétett ismertetőből:
"Natúra és kultúra elkülöníthetősége nem csak amiatt ütközik nehézségekbe, mert a 20-21. századi költészet a könyv fejezeteiben előtérbe kerülő darabjain keresztül olyan átmeneti terekkel szembesülünk, mint a park, a hegytetőre épített kilátó vagy a fű által benőtt roncstelep, a Vérmező vagy a Tiergarten. Hanem azért is, mert az irodalmi szöveg a tér leírása helyett annak megírását végzi el a téralkotás kultúrtechnikáinak közbejöttével, amely folyamat az írás és a topográfia térbeli működésein alapul. A natúrához való hozzáférést ugyanakkor a testhez való odafordulás esetében is ez a nyelvi-technikai keretezettség teszi kérdésessé. A saját testhez történő odafordulás irodalmi példái azt mutatják, hogy a testen, a fájdalmon, a test önműködésein keresztül elsődlegesen a saját magunkhoz való közvetítettség tapasztalata érhető el. A könyv címében rejlő feszültség mindezek alapján abból áll elő, hogy a poétika mint megalkotó létrehozás az organikussal mint nem-technikaival kerül összefüggésbe. Az organikus – akár mint testi, szervi – jelenléthez jutása ugyanakkor nem történhet másképpen, mint a poétika közbejöttével, ami által e jelenlét háttérbe is kell, hogy szoruljon. Az organikus jelenléthez való hozzáférés folyamata együtt jár e jelenlét szükségszerű elfedésével." (Mezei Gábor: Az organikus jelenlét poétikája)
„'Állandó lárma zsibongott itt a levegőben, boldog zsivaj, az utca nagy és szabad vidámsága. Az emberek, amíg élnek, lármáznak, később úgyse lármázhatnak' – olvashatjuk az Esti Kornél harmadik fejezetének Fiume-leírásában. Az általánosító megfogalmazás lehetővé teszi, hogy a „lármát” ne csak az Esti által olyannyira imádott olasz városlakók fesztelen viselkedésére vonatkoztassuk, hanem valamilyen ennél egyetemesebb érvényű jelenségnek tekintsük. A beszélgetések, a nevetések, a fájdalomkiáltások mind-mind arról tanúskodnak, hogy életben vagyunk – maga az élet ad hírt magáról a világ ki nem kapcsolható zsivaján keresztül. Jelen tanulmánykötet összeállításakor éppen az foglalkoztatott bennünket, hogy az elbeszélő próza nyelve miként képes felmutatni ezt a tapasztalatot; hogyan járul (és járulhatott) hozzá annak az életfogalomnak a történeti alakulásához, amelynek jelentésmezője magában foglalja az emberi lét egyszeriségét (biosz) és a természeti létezés folytonos körforgását (zoé) is." (Az élet lármája – Biopoétika a 20-21. századi magyar prózában)