Molnár Gábor Tamás, A (tömeg)vonzás szabályai: kommunikációs és olvasási modellek Sterne, Calvino és Pynchon egy-egy regényében

2012.07.12.
Molnár Gábor Tamás, A (tömeg)vonzás szabályai: kommunikációs és olvasási modellek Sterne, Calvino és Pynchon egy-egy regényében
Molnár Gábor Tamás, A (tömeg)vonzás szabályai: kommunikációs és olvasási modellek Sterne, Calvino és Pynchon egy-egy regényében, Budapest, Ráció, 2012.

Ez a munka három regény „összehasonlító” vizsgálatát tűzi ki célul. Az idézőjel több szempontból is indokolt, például azért, mert az itt közzétett elemzések elsődleges célja nem elsősorban közvetlen hatások vagy irodalomtörténeti tendenciák vizsgálata, hanem sokkal inkább olvasási vagy kommunikációs modellek kipróbálása – méghozzá olyan modelleké, amelyek maguknak az itt tárgyalt műveknek az olvasásából keletkeznek. A két modellt nevezhetjük „dialogikusnak” és „ballisztikusnak”: az első modell inkább hermeneutikai, a másik pedig inkább dekonstruktív (de nem feltétlenül anti-hermeneutikai) olvasási stratégiát hív elő. Három mű áll az elemzés homlokterében, melyek két nyelvet, két egymástól távoli időszakot és három kultúrát képviselnek: egy angol regény az 1760-as évekből (Laurence Sterne Tristram Shandyje), egy olasz és egy amerikai az 1970-es évekből (Italo Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazója és Thomas Pynchon Súlyszivárványa). Az összehasonlítás ráadásul nem háromoldalú, hanem afféle V alakot mutat. A Sterne-mű ugyanis az itt következő munka mindkét nagyobb egységében jelen van, az elsőben Calvino, a másodikban Pynchon regényének vizsgálati párjaként.