Szegedy-Maszák Mihály (főszerk.), Vincze Ferenc, Zákány Tóth Péter (szerk.), Nemzeti művelődés, egységesülő világ

Az írások a 2007. november 30. és december 1. között megrendezett Nemzeti művelődés – egységesülő világ című konferenciára készült előadások szerkesztett változatai.

Mi indokolta, hogy különböző nézeteknek adtunk teret? Az a meggyőződés, hogy noha az egységesülés (mondialisation, globalization) korántsem mai keletű, a jelenkorban minőségileg új alakban jelentkezik, s lehetséges következményeiről többféleképpen lehet vélekedni. „A Magyarországon és a környező országokban élő, magyar nyelven beszélő, vagy magukat a magyarsághoz tartozónak vélő emberek közös történelmi tudata megvan, nagy kérdés az, hogy elég szilárdan hiszünk-e egy közös jövő lehetőségében.” Az ebben a mondatban megfogalmazott aggodalom indokoltságát mások okfejtése is megerősíti. Szóba kerül „az ifjabb nemzedék elvándorlása”, és a bezárkózás bírálataként olvasható a figyelmeztetés, mely szerint „A puszta megőrzés politikája […] hamar üressé vált”. A különböző nyelvi közösségek érintkezését, párbeszédét biztosító fordítás mibenlétével foglalkozó református püspök s költő, Szász Károly, Toldy Ferenccel vitatkozván, már 1859-ben arra emlékeztetett, hogy az idegen megértése erőfeszítést igényel, aki erre törekszik, annak „saját nemzeti ízlése nyűgeiből ki kell vetkőznie”.