Kerényi Ferenc első – és sajnálatos módon már posztumusz – tanulmánykötetébe több évtizedes irodalom- és színháztörténeti munkásságából válogatott be tanulmányokat. A magyarországi színháztörténet enciklopédikus tudású szakértője tematikailag és módszertanilag igen változatos munkái értő rálátással foglalkoznak a korszak társadalomtörténeti kutatások szempontjából is jelentős kérdéseivel. Az írások a 18. század közepétől a 20. század elejéig húzódó íve egy jelentős irodalom- és színháztörténeti korszak alakulástörténetét ölelik fel, és számos adalékkal szolgálnak a magyar művelődéstörténet iránt érdeklődőknek. A tanulmányok híven tükrözik szerzőjük kutatói érdeklődésének változatos irányait: a kötetben helyet kaptak a régi magyar színházi gyakorlat kérdéseit tárgyaló tanulmánytól kezdve a Petőfi-kultusz folklorizálódását nyomon követő íráson keresztül az első magyar hivatásos színtársulat társadalmi kapcsolatait vizsgáló munkáig.
KERÉNYI FERENC (1944-2008) pályafutása során a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Színháztörténeti Intézet, az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársaként dolgozott, s tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Kulcsszerepet játszott Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Madách Imre és Jókai Mór műveinek kritikai kiadásában, valamint számos irodalomtörténeti munka őrzi lektori keze nyomát is.
„A kiváló színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc jelen tanulmánykötete szerzője első kísérlete volt arra, hogy különböző helyeken megjelent dolgozatainak egy kis részét összegyűjtve is publikálja. Bármilyen különös is a hazai irodalomtörténészi gyakorlathoz mérve, Kerényinek korábban egyetlen tanulmánykötete sem jelent meg. [...] ... a kötet összeállításakor Kerényinek nyilvánvalóan nem az volt a szándéka, hogy tudományos munkássága átfogó keresztmetszetét rajzolja ki: ő nem összegző tanulmánykötetben gondolkodott, hanem csupán egy, a megadott szempontokhoz illeszkedő válogatást készített el. A későbbiekben tehát feltétlenül össze kell gyűjteni Kerényi Ferenc azon tanulmányait is, amelyek különböző folyóiratok és többszerzős tanulmánygyűjtemények lapjain jelentek meg [...] Addig pedig ez a kötet tükrözi mindazt, mit is gondolt volna saját műveiből felmutathatónak az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb irodalomtörténésze nem az élettől való búcsúzás gesztusaként, hanem még saját alkotóerejének tudatában és újabb, nagyszabású tervekre készen.”
Szilágyi Márton, szerk.