Vergilius-híradó

Idén szeptember 19-21. között egy olyan nemzetközi konferenciának adott helyet az ELTE BTK, amely Aeneis körüli kommentárhagyománnyal foglalkozott. Ezt Kozák Dániel (Ókortudományi Intézet, Latin Tanszék) és Tamás Ábel (MIKTI, Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszék) szervezték. Emellett éppen a konferencia idejére esett az A sokhangú Aeneis című, úgyszintén az említett oktatók által szerkesztett tanulmánykötet megjelenése is.

Az Aeneis-kommentárokkal foglalkozó nemzetközi konferencia programja innen  letölthető. A brit, olasz, német és hazai kutatók részvételével megvalósult, egy hasonló témában jelenleg is zajló NKFIH-projektet megkoronázó esemény egyik tanulsága talán úgy foglalható össze, hogy az Aeneis esetében szöveg és kommentárhagyomány összefonódása radikális méreteket ölt, olyannyira, hogy egyes reneszánszkori illusztrációkon a legtekintélyesebb késő ókori kommentátor, Servius szövegértelmezése mintegy az eposz fiktív világának részeként ábrázolódik. A másik tanulság az lehetne, hogy az eposz kommentátorai az ókortól napjainkig egymással vitatkozva, de egymás munkájára folyton építve, kollegiálisan dolgoznak ennek a sokértelmű irodalmi műnek a magyarázatán. A szervezők a konferencia anyagát egy nemzetközileg elismert kiadónál tervezik megjelentetni.

A másik hír A sokhangú Aeneis című kötet megjelenése (Reciti, Budapest, 2024), mely szabadon letölthető a Reciti oldaláról. Az öt egységbe foglalt tizenhárom tanulmány Vergilius főművének és recepciótörténetének ma talán legaktuálisabb összefüggéseit tárgyalja. A kötet tematikus egységei az eposz egyes kiemelt részleteivel, a görög-római irodalmi hagyománnyal folytatott sokrétű párbeszédével, korai befogadástörténetével, a 19–20. századi magyar művelődéstörténetben betöltött különleges szerepével, valamint a kortárs magyar és világirodalmi recepció által kínált újraértelmezési lehetőségeivel foglalkoznak. Az itt sorakozó írások fényében úgy tűnik, az Aeneis mint a görög-római irodalmi hagyományt újraalkotó költői mű, mint a hatalom kérdésére a társadalmi nemek, a történelmi narratívák, illetve a gyarmatosítás kérdései felől reflektáló irodalmi szöveg, vagy éppen mint sajátos ókori menekülttörténet messzemenően aktuális kérdésfeltevésekre nyújt lehetőséget a 21. század harmadik évtizedében.

A kortárs magyar irodalmi és irodalomtörténeti közélet fontos eseményei közé tartozik egy-egy kiemelt klasszikus új fordításának megjelenése, Apollóniosz Rhodiosztól Plautuson, Senecán, Dantén és Shakespeare-en át például James Joyce-ig. Az Aeneis körül idehaza, jelentős részben Ferenczi Attila (Latin Tanszék) kezdeményezésére, eleven tudományos diskurzus zajlik, amelyet – mint a fentiek is mutatják – nemzetközi kontextus is körülvesz, illetve a közelmúlt és a kortárs irodalom alkotói is gondoskodnak a vergiliusi eposz értelmezésének elevenen tartásáról, Szabó Magdától Bartók Imréig. Egy korszerű fordítás megszületése azonban erősen várat magára. Bízzunk abban, hogy az új interpretációk hatására valaki mielőbb ihletet kap egy friss hangon megszólaló, új magyar Aeneis-fordítás elkészítéséhez. Hexameterben, szabadversben vagy akár prózában.